Dübörög a választási kampány, a közvélemény-kutatásokban toronymagasan a Fidesz a legnépszerűbb párt, a demokratikus ellenzéknek mindeközben még nincs sem közös miniszterelnök-jelöltje, sem közös listája. Az okok vizsgálata egy másik cikk témája lehetne, viszont az elmúlt napokban részese voltam egy beszélgetésnek, ahol is az egyik vezető ellenzéki politikus szájából sokkoló érdekes érvelést halottam arról, hogy a baloldal miért is fogja megnyerni a 2014-es parlamenti választásokat (!).
Tehát emberünk a számokhoz nyúlt, és kifejtette, hogy a választási előrejelzések bizony 2002-ben és 2006-ban is a Fideszt hozták ki győztesnek, ennek ellenére ugyan hajszál híján, de a baloldal nyert. Utalva ezzel arra, hogy nem feltétlen jelent biztos vereséget a baloldal számára a toronymagas Fidesz előny, lehet még itt kormányváltás.
Most pedig lássuk, miért is nem állja meg a helyét a közvélemény-kutatások helytelenségével való érvelés. A 2002-es választások előtti előrejelzések 37,8 százalékot jósoltak az MSZP-nek, a későbbi koalíciós partner SZDSZ-nek 6-ot, 45-öt pedig a Fidesz-MDF-nek. A számok összeadásából kijön, hogy a baloldal 43,8 százalékos támogatottságával állt szemben a Fidesz-MDF 45 százaléka, ez nagyjából egy, azaz 1 százaléknyi előny, az is hibahatáron belül.
Más a helyzet a 2006-os előrejelzéssel. A választás estéjén 19 órakor közölt adatok szerint mindkét párt szinte hajszálpontosan 43,6 százalékot kapott. Tény és való, a rendszerváltástól egészen addig nem volt még példa arra, hogy az aktuális kormány hatalmon maradjon, így a köztudat talán inkább kormányváltásra készült. De ezt azért jóindulattal sem lehet tényleges előnynek nevezni.
Hogy mekkora a Fidesz előnye 2013-ban, azt megtudjuk a Tárki (ami nem vádolható jobboldali elfogultsággal) legfrissebb kutatásából. A pártválasztók körében a Fidesz-KDNP 46 százalékon áll, az MSZP 22 százalékon, míg a Bajnai-féle Együtt 2014–PM 10 százalékon. Magyarul: az összefogásban résztvevő pártok támogatottsága 14 százalékkal elmarad a kormánypártokétól. Trafikmutyistól, alkotmányostól, vakkomondorostól.
Egyértelmű, hogy a jelenlegi 14 százalékos fölény nem vethető össze a 2002-es 1 százalékossal. A 2002-es választásokat megelőző közvélemény-kutatási fiaskót pedig tendenciaként beállítani, és párhuzamot vonni a 2006-os év és a 2014-es év között, egyenesen a józan észnek való ellentmondás. Pláne ha azt is nézzük, hogy a Fidesz túl van a legkényesebb törvények meghozatalán (trafiktörvény, alkotmánymódosítás, felsőoktatás). Ha mindezek ellenére a kormánypárt meg tudta őrizni a hatalmas fölényt, felmerül a kérdés, hogy nem a választókkal van-e a baj?
Az viszont nem kérdés, hogy ezt csak elszúrni lehet. A demokratikus baloldalnak csodára (és egy jó vezetőre) lenne szüksége ahhoz, hogy jövőre győzzön. De tudjuk: aki nem hisz a csodákban, az nem racionális!
(fotók: hvg.hu, Origo)
