Színtiszta

Álmodtam egy nagyot, íme a minden szempontból tökéletes magyar parlament összetétele*. Hajtás után üdvözlet a határtalanul szárnyaló fantázia világában.

Oldozz fel, Hazám, mert vétkeztem. Esendő ember vagyok, mert nem csak, hogy vétkeztem, de éjfekete lelkem mélyén, őszintén?, a megbánás írmagja sem leledzik. Teli szájjal vigyorogva, önként és szánt szándékkal hágtam át parancsolataidat, és már most készülök a lelkiekben a pillanatra, amikor ezt újra és újra és újra és újra elkövethetem.

Párt-politikai állásponttól függetlenül rettegéssel vegyes döbbenettel szemléli a társadalom a baloldal haláltusáját. A velünk élő múlt pártjának tagsorán kívül tökéletesen nyilvánvaló tény, hogy jóérzésű ember a déribalázs és törökzsolthoz hasonló, politikai hullákból felszálló dögletes bűzre még befogott orral sem szavaz. Gyurcsány Ferenc? Ugyan, kérlek. Együtt-PM? Az idő múlásával egyre kevésbé tűnik hihetőnek, hogy a balliberális oldal megmentőjeként várt Bajnai-stáb egyáltalán tudja, hogy mit akar. Már úgy értem, hogy a szavazatainkon túl mit akar.

Hogy juthattunk idáig, tökéletesen felfoghatatlan, nincs erre magyarázat, nem találni benne rációt, marad a félelemmel és reszketés és mélységesen mély döbbenet, de a józan ész biztosítékai már mind leolvadtak, az utolsók úgy 6-7 évvel ezelőtt. Pedig minden olyan ragyogónak tűnt: 20 éve még Amerikát ígértek nekünk, dollárból font kerítéssel. A Kárpát-medencében perpill a szabadság, jólét és boldogság napsütötte mezeje helyén a múlt iszapja hömpölyög, három éve már a parlamenti ülésterem partjait nyaldossa a vérvörös-barna szmötyi. Senki ne mondja nekem, hogy ezért a gazdasági válság a felelős.

Minden valamirevaló diktatúrának meg van a kedvenc sportja. Nem kell vörösdiplomás pszichológusnak lenni ahhoz, hogy a mikéntet és miértet meglássuk a felszín mögött: meg kell mutatni, hogy Ő is csak ember. A rettenthetetlen szabadság harcos, a nép lánglelkű vezére, lelkiismeretes családfő, és sportrajongó. Kis human touch, ami eladja a márkát a pénztől és kapitalizmustól fuldokló nyugaton, elviselhetővé teszi a legszőrösebb szívű diktátort is keleten. Van, aki a kosárra bukik, de nem vagyunk egyedül a focirajongással sem, és az is téved, aki azt gondolja, hogy 21. századi vívmány a diktatúra és a sportok látványos egymásra tálálása. 1936, Berlin, ugyebár.

Van ebben az országban egy címke, ami kevésbé bocsánatos bűn, mint asszonyt verni. De ne menjünk ilyen messze: nem mérhető ahhoz a szégyenhez sem, amikor valaki belép a vörösökhöz (mszp). Ez a ragadványnév úgy szól: gyurcsányista, és a köz szemében ma nincs az az elmeorvosi diagnózis, ami felmentéssel szolgálna e nyilvánvaló tébolyra. A volt miniszterelnök, aki 2006 elején (emlékszik erre még valaki?) még a magyar politikai élet legragyogóbb üstököseként tündökölt hazánk egén, aki a pártlegendárium szerint zsinórban kétszer(!) verte el Orbánt, aki mellett olyan balos szupersztárok kampányoltak, mint Tony Blair, aki elhozta nekünk az amerikai elnököt.

És aki hozzávetőleg két óra leforgása alatt jutott a csúcsról a feneketlen mélységbe, ahol azóta is rotyog alatta a szurkos kondér. Nagy kérdés, hogy hét év gyomrozást követően fel lehet-e állni még a padlóról.

El sem merjük hinni. "2013-14-re Magyarország ismét a régió éllovasa lehet" - hazudott egy lendületeset Orbán Viktor kedden Magyarország tiszteletbeli konzuljainak V. konferenciáján, az Országházban. Hajtás után meg is magyarázzuk.

Tudományosan bizonyítható képlettel szeretnénk a baloldali egységet, és a kormányváltást munkálni. A tovább után megmutatjuk az Első Magyar Választási Egyenletet, Ami Minden Körülmények Között Pontosan Előrejelzi Egy Adott Oldal Választási Esélyeit Hazánkban (rövidítve: Képlet). A poszt az átlagos, középiskolai szintet meghaladó matematikai ismereteket feltételez, ezek hiányában csak akkor olvassa tovább, amennyiben tényleg gyűlöli a kommenistákat és/vagy orbánviktoros tapettával dekorálja hálóját.

Logikailag sem stimmel Barack Obama Szíriával kapcsolatos politikája. A történet ott kezdődik, hogy az amerikai elnök korábban kijelentette, a vegyi fegyverek bevetésével a szíriai rezsim átlépheti azt a bizonyos „vörös vonalat”. Amikor hírszerzési források adatai alapján kiderült, hogy a beszámíthatatlan Asszad kormánya legalább 1500 ártatlan ember életét oltotta ki az ideggáz bevetésével, Obama kijelentette, hogy a tett nem maradhat válasz nélkül. Eldöntötte: légicsapást mérnek Szíriára. Innen indul a bénázás.

Kedves szocialisták, együttisták, LMP-n innen és túl a liberális oldal maradvány-, ragadvány- és utód pártjai. Mélyen tisztelt demokratikus ellenzék: lenne egy szerény javaslatom. Csak, mielőtt tovább is kattintanátok, hogy ilyet már ezret és bárkitől, rögtön az elején hadd pöccintsem a horgot a szátokba: a szavazatomat lehet megvásárolni. Nem csak az enyémet, hanem még úgy három-négymillió magyar szavazópolgárét. Meg lesz a kétharmad, csak hallgassatok rám.

Jó hírt mondok néktek: levehetjük az alufólia sapkákat. Pedig őszintén és komolyan mondom, én hinni akartam az összeesküvésben. Láttam lelki szemeim előtt egy dohányfüstös kávéház mélyén - természetesen valahol a Parlament közelében -, mint a francia elefántok, ott ültek Ők. A magyar baloldal körmönfont ideológusai, akik huszonöt évvel ezelőtt megkonstruálták a rendszerváltást, felfuttatták a szocikat, mint kalapból a nyulat, úgy húzták el az éppen aktuális segédpártot, a szadesztől egész az E14-ig, és általában: ott volt a kezük a velünk folyó magyar történelem ütőerén. Tudták, merték, tették. Láttuk, hittük, reméltünk.

Mert vagy ostoba vagy pedig demagóg. Már egy ideje figyelem alakítását, de amit a héten művelt azt már nagyon nehéz karakterleütés nélkül kibírni… Egyszerűen már nem megy!

Ugyanis Péterünk a napokban döbbent rá, hogy a Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság, a Haza és Haladás Alapítvány, Eötvös Károly Intézet, Nők a nőkért Együtt az erőszak ellen, a Háttértársaság a melegekért, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, a MONA Magyarország Női Alapítvány, a Krétakör Alapítvány és az Amnesty International Magyarország egy Soros Györgyhöz köthető szervezettől kap működési támogatást. Mint látjuk, köztük van Bajnai alapítványa is. És ha ma valaki ugyanonnan kap lovét, mint Bajnai, az egyenlő a legsötétebb és leggonoszabb magyarellenes erőkkel. - Arra nem is merek gondolni, hogy olimpikonjaink milyen összeesküvésben vehetnek most éppen részt (hiszen az olimpiai csapat hivatalos szponzora, a MOL mint tudjuk 10 millió forinttal támogatta a Haza és Haladás Alapítványt – és a szóvivő kikezdhetetlen logikája szerint egy közös támogató megbocsáthatatlan).

Néhányan véraláfutásosra markolták combjukat az izgalomtól: vajon lesz-e Fodor Gábornak pártja a 2014-es választásra. Hát nem lett. Pontosabban lett, csak halvaszületett.

Mindannyian hallottunk a Fidesz centrális erőtér elméletéről. Hogy Orbánék 2010-ben választásokat nyertek, az nem annyira az elméletet dicséri, nehéz lett volna veszíteniük. Ha viszont azt elemezzük, hogy a három év kormányzás alatt hogyan tudták megőrizni a népszerűségüket (ami kormánypártként nem kis teljesítmény), sokkal inkább számolnunk kell a centrális erőtérrel.

Más kérdés, hogy pl. az Egyesült Államokban, vagy egy skandináv államban ezzel nem lehetne labdába rúgni (csak luftot), nem úgy Magyarországon. A teljesség igénye nélkül nézzük, mit is tett/tesz a Fidesz azért, hogy azt a bizonyos jobboldali-középréteget megszólítsa, illetve felszámolja azokat a rétegeket, csoportokat, akiket nem tudnak belegyömöszölni a centrális erőtérbe. Mert Budapestet nem tudják.

“Rezsicsökkentéssel Észak-Korea felé”, “Az Észak-Koreai tévében is Orbán Viktort méltatják” - két cím a közeli múltból és arról, hogy az ellenzék az orbáni utat a világ (közel) legszerencsételenebb és a jelenleg is fennállóak közül a messze legelcseszettebb diktatúrájával állítja előszeretettel párhuzamba.

Csak a hatalommániás, megélhetési és idő előtt aratni szándékozó politikai erő, csoportosulás akarhat most kormányváltást (vagy rezsimváltást – ahogy mostanság divatos mondani). Játszunk el a gondolattal. Az ellenzéki összefogás megnyeri a soron következő választást MSZP-stől, Együtt 2014-PM-estől (Haza és Haladás, Szolidaritás, Milla, PM), DK-stul satöbbistül. Mindenki hozza a saját ötleteit, elképzeléseit, udvartartását. Hiszen nehéz elképzelni, hogy azok az erők, amelyek végeredményben mégis mind az MSZP szoknyája alól bújtak ki, olyan könnyen visszamásznának oda a közös cél érdekében… A győzelem után sokan örülnének egy két napig, amíg tartanak a mézeshetek, azonban ha most sem tudnak sárdobálás mentesen dolgozni, mit várjunk majd tőlük ha kormányra kerülnek. Mindannyian emlékszünk arra, mennyire döcögős volt az MSZP-SZDSZ házasság.

Az ellenzéki összefogósdi egyre mélyebb összecsapásait elnézve időnként azon gondolkodom, mit is csinálnék Bajnai Gordon helyében. Már nem mint kapus, hanem mint politikus. Legyünk őszinték, 2014-ben nem lesz kormányváltás. Orbán Viktor kihívója – szép dolog vagy nem, más kérdés - mindenképp bukni fog. Persze erről nem csak a megosztott demokratikus ellenzék tehet, hanem a FIDESZ is (elég ha csak az új de még mindig nem teljesen kész választójogi törvényre gondolunk), illetve az ebben a ciklusban valamiért kevésbé feledékeny választópolgárok.

Dübörög a választási kampány, a közvélemény-kutatásokban toronymagasan a Fidesz a legnépszerűbb párt, a demokratikus ellenzéknek mindeközben még nincs sem közös miniszterelnök-jelöltje, sem közös listája. Az okok vizsgálata egy másik cikk témája lehetne, viszont az elmúlt napokban részese voltam egy beszélgetésnek, ahol is az egyik vezető ellenzéki politikus szájából sokkoló érdekes érvelést halottam arról, hogy a baloldal miért is fogja megnyerni a 2014-es parlamenti választásokat (!).

Tehát emberünk a számokhoz nyúlt, és kifejtette, hogy a választási előrejelzések bizony 2002-ben és 2006-ban is a Fideszt hozták ki győztesnek, ennek ellenére ugyan hajszál híján, de a baloldal nyert. Utalva ezzel arra, hogy nem feltétlen jelent biztos vereséget a baloldal számára a toronymagas Fidesz előny, lehet még itt kormányváltás.

Most pedig lássuk, miért is nem állja meg a helyét a közvélemény-kutatások helytelenségével való érvelés. A 2002-es választások előtti előrejelzések 37,8 százalékot jósoltak az MSZP-nek, a későbbi koalíciós partner SZDSZ-nek 6-ot, 45-öt pedig a Fidesz-MDF-nek. A számok összeadásából kijön, hogy a baloldal 43,8 százalékos támogatottságával állt szemben a Fidesz-MDF 45 százaléka, ez nagyjából egy, azaz 1 százaléknyi előny, az is hibahatáron belül.