Mindannyian hallottunk a Fidesz centrális erőtér elméletéről. Hogy Orbánék 2010-ben választásokat nyertek, az nem annyira az elméletet dicséri, nehéz lett volna veszíteniük. Ha viszont azt elemezzük, hogy a három év kormányzás alatt hogyan tudták megőrizni a népszerűségüket (ami kormánypártként nem kis teljesítmény), sokkal inkább számolnunk kell a centrális erőtérrel.

Más kérdés, hogy pl. az Egyesült Államokban, vagy egy skandináv államban ezzel nem lehetne labdába rúgni (csak luftot), nem úgy Magyarországon. A teljesség igénye nélkül nézzük, mit is tett/tesz a Fidesz azért, hogy azt a bizonyos jobboldali-középréteget megszólítsa, illetve felszámolja azokat a rétegeket, csoportokat, akiket nem tudnak belegyömöszölni a centrális erőtérbe. Mert Budapestet nem tudják.

Azt gondolom - mint fővárosi polgár -, Budapest hazánk történelmében mindig is első számú és központi szerepet töltött be. Egyértelmű, hogy most ezt a szerepet igyekeznek csökkenteni, relativizálni. A Fidesz szavazóbázisa mindig is a vidék volt, és úgy tűnik, Orbán továbbra sem gondolkodik a fővárosi értelmiségi réteg megszólításában. Az egyik terület, ahol ez megnyilvánul, a sport. Gondoljunk csak arra, hogy a nagy múltú fővárosi sportklubok (mint a Fradi, MTK, stb.) mostanában valahogy képtelenek versenyezni a tőkésített vidéki klubokkal (Videoton, Debrecen, Győri ETO, stb.). Hatalmas pénzeket fektetnek a vidéki sport felvirágoztatásába, milliárdos stadionok épülnek, futballakadémiák születnek. Nem meglepő ez, hiszen maga Orbán Viktor is évek óta építi a vidéki-egyszerű ember imázsát, szabadidejét felcsúti házában tölti, és a Videoton, illetve a Felcsút meccseire jár. (Hogy a miniszterelnök a kertszomszédságába 3500 fős stadiont építtet, az annyira abszurd, hogy külön posztban foglalkozunk vele.) Egyértelmű üzenet ez a centrális erőteret alkotó választóknak: itt vagyok Veletek, olyan vagyok mint Ti!

Egy másik fontos terület, amin a vidékkultusz-jelenség megfigyelhető, az a felsőoktatás. A fővárosi egyetemek súlyos pénzhiánnyal küzdenek (a Corvinuson például már a lifteket is leállították), Rostoványiék kénytelenek arab tőkét bevonni az egyetem finanszírozásába. De akik belülről ismerik a rendszert, pontosan tudják, hogy a nívós budapesti egyetemek – mint pl. az ELTE Jogi kara - „elbutítása” is folyamatosan zajlik. Ezzel szemben a Debreceni Református Kollégium tízmilliárd (!) forintot kapott felújításra.

További tény, hogy a Tarlós István vezette Fővárost kvázi kifosztották, olyan fontos területek irányítását megvonták tőlük, mint például az egészségügy. Ez azért is érdekes, mert Tarlós 2010-ben Fidesz támogatással lett főpolgármester, de a kormánynak annyira nem számít Budapest, hogy a saját emberük birodalmát is képesek voltak kirámolni. Így a fővárosi alkalmazottaknak jelenleg komoly erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy találjanak elfoglaltságot maguknak. (Hogy a Margitsziget vezetését miért bízták Tarlósékra, a legtöbb ember számára egyelőre rejtély.)

Az tehát egyértelmű, hogy a Fidesz szavazóbázisát nem a budapesti választókra építi. De az is biztos, hogy nem azokra a kisvállalkozókra, akik július elsejétől elveszítik a megélhetésüket biztosító trafikjukat. Meg kell érteni: nincs szükségük ezekre a szavazatokra, hiszen akkor nem lett volna ennyire hangos és radikális a trafikmutyi, lehetett volna ezt diszkrétebben is csinálni. Sokkal fontosabb szempont volt Orbánék számára az, hogy jutalmazzák azokat a szavazóikat/rokonokat/havert, akik valamit már letettek az asztalra, illetve a jövőben is várnak tőlük valamit. Budapest esetében ugyanez a helyzet: fontosabb a vidéki sportklubokba, oktatási intézményekbe önteni a pénzt, hiszen mégiscsak onnan jön a szavazat. Még akkor is, ha az ország legjobb egyetemén lekapcsolják a villanyt.

Világos, hogy ezzel a stratégiával lehet választásokat nyerni hazánkban, hiszen a budapestiek maximum 2 millióan vannak, ezzel szemben áll a vidék cirka 8 milliós lakossága. Teljesen megfelel a centrális erőtér elméletének. Más kérdés, hogy hosszútávon – 20-30 éves távlatban – mint jelent ez országunknak kulturálisan, társadalmilag. Mert ha a nyugathoz való felzárkózás a cél, akkor egyértelműen elhibázott stratégia Budapest elfelejtése, hiszen fővárosunknak tagadhatatlan érdemei vannak a polgárság, a polgári értékrend megszületésében. Kár lenne érte.