Tanmese, tanulság nélkül

Hubert József 2013.12.05.

Oldozz fel, Hazám, mert vétkeztem. Esendő ember vagyok, mert nem csak, hogy vétkeztem, de éjfekete lelkem mélyén, őszintén?, a megbánás írmagja sem leledzik. Teli szájjal vigyorogva, önként és szánt szándékkal hágtam át parancsolataidat, és már most készülök a lelkiekben a pillanatra, amikor ezt újra és újra és újra és újra elkövethetem.

 

rabló-betörő-tolvaj-bűnöző.jpg

 

Mikor, melyiket.

 

Ma reggel például nem a kijelöl gyalogos átkelő helyen szeltem át lakásom előtt az úttestet. Háromnegyed hat volt, én pedig lusta és fáradt voltam ahhoz a harminc méterhez. És szemeteltem is. Végtelenül felbosszantott az autómra aggatott szórólapok látványa, melyek rövid úton az aszfalton kötöttek ki.

 

Hazám, ha szerinted egy alávaló, hitvány gazember vagyok, társadalmi együttélésre tökéletesen alkalmatlan szélső-individualista vadállat, nos Hazám, akkor ne is olvasd innen tovább. 

 

Mert autóba ültem, bár jogosítványom lejárt. És vezettem, nem is keveset. Sőt! Gyorsan hajtottam, nem is kicsit. 30-as táblánál 90 fölött. Indexelés nélkül váltottam sávot. Nem adtam meg az elsőbbséget sem a zebra előtt ácsorgó gyalogosoknak, sem másnak. Bevágtam egy busz elé, leszorítottam egy tanuló vezetőt, agresszívan dudáltam minden büdös bunkó pesti parasztra, aki a belső sávban 70-nél lassabban hajtott. Vezetés közben idegesen üvöltöztem a mobiltelefonomba, előztem az előzni tilosban, behajtottam szemből az egyirányú utcába. És ekkor még nem volt délelőtt 10 óra sem. Azt ugyan nem mondanám, hogy ez nálam a napi rutin része, de azért messze nem egyedi esetek ezek mifelénk.

 

Dél körülre már egészen más vizekre eveztem, de még mindig a zavarosban halásztam. Kezébe csaptam egy öreg cimborámnak. Dejszen vétekben fogantam, és bűnben melengetett az anyám: fizetséget fogadtam el, számla és szerződés nélkül. Az áruért cserébe nyugtát nem adok, hogyan is adhatnék, hiszen se cégem, se vállalkozásom. Tetézve amit tetézni lehet, délután kettő órára további két ilyen megállapodás száradt koromsötét lelkemen. Estére megérkezett a bojlerszervizes, és azt kérdezte: papírosan vagy okosba óhajtjuk-e a melegvizet. Nem törtem sokat a fejem, az ÁFA felét pedig megkapta az öreg szaki zsebre, borravalóként. Teljesen közönséges adócsaló vagyok, egyszemélyi felelőse minden omladozó kórházi falnak, éhenkoppot nyelő kisiskolásnak, szakadt farmerjában, sírásra görbülő szájjal fusizásra kényszerülő rendőrnek és politikusnak. Miattam és csakis miattam fekszenek le éhesen és elhagyatottan a Hagyó árvák.

 

És varjak keringenek a fejem fölött.

 

Szavam nem lehetne, ha lecsapna rám a jog vasszigora. Tudom, évekig, akár életem végéig ülhetnék a rácsok mögött, és nem lenne mivel védekezzek, hiszen megtettem mind, és újra és újra meg is fogom tenni.

 

De azért egy dolog vigaszt ad. Hogy ma is megcsodálhattam - és már csak ezért térden állva ajkamon hálát rebegve gondolok rád, Hazám, hogy szabadlábon lehetek - a jogállamot működés közben. A Lehel téri aluljáróban rendszeresen csövező hajléktalanoknak a szemem láttára mutatta meg a rend éber őrserege, hogy mi fán terem a magyarok istene. Emberségesen odacsaptak, az istenuccse. Hatan a kettő ellen, de hisz így van rendjén.

 

Azok az istenüket nem félő, emberbaráti szeretet hírből sem ismerő rohadékok ugyanis ott feküdtek. Mit feküdtek, egyenesen fetrengtek! Matracaikon, vastag dunyha alatt, de úgy, hogy a dolgozó népnek menten összefolyt a nyál a szájában. Hogy ezt is lehetne, tudniillik. Délben a jó meleg, puha ágyban lenni. Az arcunkba tolt aluljáró-luxus, amiből én, köszönöm, nem kérek. Villogjon a magamutogató csőcseléke más ember putrija előtt.

 

Mert ez azért már tényleg szemétség. Ez azért így már mégse járja. Én tökéletesen megértem a rendőröket, megértem a jogalkotót. Tessék az ilyet a végletekig vegzálni. Semmisüljenek meg erkölcsileg, alázzuk meg őket emberi mivoltukban. Nekünk, magyar társadalomnak meg van erre minden jogi- és erkölcsi alapunk. Sőt, ha egy akadékoskodó jogvédő akta-kukac sincs a közelben (akik tudvalevő, hogy való életet látásból sem ismerik), még rugdosni is meg lehetne őket egy egészen picit. Hátha attól végre összekapják magukat és felhagynak a bicskanyitogató henyélésükkel. Csak a köztéri kamerákat tessék egy kicsit arrább forgatni, nehogy, ugye, visszanyaljon a civilkurázsi fagyija. Nem mintha olyan nagyon kellene tőle tartani, de biztos ami zicher.

Címkék:fidesz bűnözés hajléktalanok hajléktalantörvény ...és a világ legszuperebb politikusai - szeretünk titeket srácok! Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szintiszta.blog.hu/api/trackback/id/tr315675601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása