Párt-politikai állásponttól függetlenül rettegéssel vegyes döbbenettel szemléli a társadalom a baloldal haláltusáját. A velünk élő múlt pártjának tagsorán kívül tökéletesen nyilvánvaló tény, hogy jóérzésű ember a déribalázs és törökzsolthoz hasonló, politikai hullákból felszálló dögletes bűzre még befogott orral sem szavaz. Gyurcsány Ferenc? Ugyan, kérlek. Együtt-PM? Az idő múlásával egyre kevésbé tűnik hihetőnek, hogy a balliberális oldal megmentőjeként várt Bajnai-stáb egyáltalán tudja, hogy mit akar. Már úgy értem, hogy a szavazatainkon túl mit akar.
Nem kérdés, baloldalra szükség van. Valódi versenyt akarok látni a szavazatomért. Más különben nem tudom és nem is vagyok hajlandó elhinni, hogy nem titkos 30-70 paktumok irányítják az országot. Ebben az egyben nem lenne szabad összekülönbözni bármelyik oldalnak a másikkal: a demokrácia attól működik, hogy a vörösök az ügyek nagy részében pont fordítva gondolják, mint a narancsok. És ennek hangot is adnak. Értem én, hogy ez a végletekig megosztja a magyar társadalmat, de egyfelől ez legyen a magyar társadalom baja, más felől pedig ezt majd mi, magyar társadalom szépen lerendezzük. Egymás között, felnőttek vagyunk, ugyanis. Az adná meg ország számára a kegyelem döfést, ha politikusaink mindenben egyetértenének. A vita, az nagyon kell, így egyáltalán nem kérdés, hogy olyan baloldalra van szükség, amelyik bátran neki megy Orbán diktatúrába hajló kormányzásának és nem egy Peyer Károly-féle megélhetési bűnbandára.
Egy politikusnak attól van zamata, hogy ha kell, inkább választja az éhezést és börtönt (nem mintha ez a mostani gárda közül bárkit is komolyan fenyegetne) a véleményéért, de nem alkuszik meg. Az a pitiáner marakodás, amit a baloldal prominensnek nevezett figurái a kamerák előtt játszanak el mindennap, a modern kori magyar történetírásból egyetlen dologhoz hasonlítható csupán: Orbán 'szélkakas' Viktor megtéréséhez egyháza és a jobboldal szent kebelére. Az is, ez is, arról szól, hogy tovább lehessen tömködni a házi zsíros bödönt a Parlament folyosóin legyeskedve.
Éppen ezért nézek várakozással a 2014-es választások elé. Eljő, ha végre eljő a tisztító termonukleáris tűz, amire úgy várunk. Az egyetlen reményünk, hogy az MSZMP droidgyárában acélozódott parazita baloldalnak írmagja sem marad. Mesterházy, a közröhej tárgyát képző Vének Tanácsával, dékával, E14-gyel együtt száll alá a vokstalanság purgatóriumába, de úgy, hogy hírmondó se maradjon belőlük. Nettó károkozók vagytok elvtársak, ez a sajnálatos igazság. Hullanak a könnyek, miközben ezeket a sorokat írom, de eddig senki nem bizonyította hitelt érdemlően, hogy ez másképp lenne. A legkevésbé éppen ti, akiknek pedig a leginkább kellett volna.
A politika nevű vallásban minden kampányidőszaki hazugság, zsigerekig hatoló verbális karaktergyilkosság és aljas manipuláció alól csak a választási győzelem ad feloldozást. Márpedig ez a veszély benneteket kevéssé fenyeget. Tovább megyek: nem csak, hogy képtelenek és alkalmatlanok vagytok megtalálni a kijáratot, de - a lassan évszázados gyökerekre visszanyúló kapcsolati tőkének hála - helyet sem hagytok a próbálkozásoknak. Nem mintha lenne ilyen, de amíg ez a garnitúra ül ott és úgy, ahogy, addig kérem alássan, nem is lesz a 4K!-féle bohózatnál komolyabban vehető akármi is. És ezen nem változtat az sem, hogy éppen aktuálisan a garnitúra melyik fele van alul és melyik éppen fölül.
Olyan ikeás kanapé ez, amit már nem lehet toldozni-foltozni. Foszló szövetek, hiányzó láb, kiállnak a rugók. Kukába vele, lássuk az újat.
1. Szakítani kell a filozófiai értelemben vett gyakorlati materializmussal. "Nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?" - kérdezte egyszer valaki, aki tény, nem kifejezetten számít olvasott írónak a baloldal és társult köreiben. Érdemes ugyanakkor megszívlelni. Fel kell számolni azt az ismert erdei körökben általános tévképzetet, hogy Magyarországon a gazdaságpolitikával választást, választásokat lehet nyerni. Ha ez így lenne, Matolcsy rég elintézte volna az Orbán kormányt, kétharmad ide vagy oda, az első fél évüket nem élték volna túl. Azt, hogy Gyurcsány maga se kapott volna második lehetőséget, saját maga ismerte el. A piros kocka korszakában sem a mély szakmai munkával megalapozott, komolyan vehető gazdaságpolitikai program hozta össze plusz százalékokat. Tévedés ne essék, nem a szakmai politizálás ellen beszélek, sőt. De kapufák kapufája azt gondolni, hogy a nemzetközi összehasonlításban egyébként valóban siralmas gazdasági adatok láttán a magyarok többsége majd meggondolja magát, és elzavarja Orbánt.
2. Hazaszeretet. Ideje rádöbbenni, hogy a nép, és főként a fiatalság többet vár annál, hogy piros-fehér-zöld színű szalagokkal aggassák a politikusaink tele a színpadot évente kétszer, meg az aktuális politikai formáció nevébe beleszuszakoljuk a magyar jelzőt (is). Vagy még azt sem. Tetszik, nem tetszik, de helyzet az van: a magyar nép kezdi újra-felfedezni önállóságát, és teljes joggal sérelmezi, ha a politikusai önnön (vélt vagy valós) középszerűségét és kicsinységét vágják a fejéhez. A "kicsi, nyitott gazdaság vagyunk, nem tehetjük meg" kezdetű érveléseket jobb elfelejteni, de legalábbis a szakmai stábok négy fal közt zajló egyeztetéseire visszaszorítani. Legyünk őszinték. Nem kell isteníteni a nemzetet (nehéz is lenne), de azt el lehet ismerni, hogy ezer egynéhány száz év alatt letett néhány valóban elismerésre méltó dolgot az asztalra.
3. Megpróbálom leírni térd-csapkodós röhögőgörcs nélkül, de ez egyszer meg lehetne próbálni a népet szolgálni. Muhahaha. Igazán ránk férne egy kis változatosság, így 25 (1100) év távlatából is. Ismétlem: ne a pártkassza, haver zsebe, saját pénztárca meg a Nokiás-viszkis doboz lebegjen a szemek előtt. Rendben, ne kergessünk teljesen reménytelen illúziókat, legalább a hangsúlyokat módosítsuk. 0-100 helyett legyen 50-50 a népérdek-saját érdek mérleg. Jutna is, maradna is.
4. Kényes kérdés, de erről is beszélnünk kell, ugyanis hitelesség nélkül mindez nem fog menni. Már pedig ez hiánycikk a magyar politikai életben. És sajnos a hitelességet ebben a műfajban névhez kötik, márkanévhez, vagy politikus nevéhez. Ezzel a gárdával tehát nem fog menni, valódi új arcok kellenek, komolyan vehető új pártokkal. Persze, mintha lenne erre bármi remény...
Ez van elvtársak. Tessék felállni, lehet kezdeni csomagolni. Ha rajtatok múlik, nem 2014-ben, de 3986-ban sem lesz baloldali kormánya Magyarországnak.
