Minden valamirevaló diktatúrának meg van a kedvenc sportja. Nem kell vörösdiplomás pszichológusnak lenni ahhoz, hogy a mikéntet és miértet meglássuk a felszín mögött: meg kell mutatni, hogy Ő is csak ember. A rettenthetetlen szabadság harcos, a nép lánglelkű vezére, lelkiismeretes családfő, és sportrajongó. Kis human touch, ami eladja a márkát a pénztől és kapitalizmustól fuldokló nyugaton, elviselhetővé teszi a legszőrösebb szívű diktátort is keleten. Van, aki a kosárra bukik, de nem vagyunk egyedül a focirajongással sem, és az is téved, aki azt gondolja, hogy 21. századi vívmány a diktatúra és a sportok látványos egymásra tálálása. 1936, Berlin, ugyebár.

Én csak azt nem értem, hogy legalább ebben szokás sikeresnek lenni. Hitlernek a '30-as évek közepére nem volt páneurópér fanklubja, mégiscsak sikerült első helyen végezni az éremtáblázaton. Ha siker nincs, hát büntetés van: az észak-koreai focistákat például büntetőtáborokba zavarták, miután képtelenek voltak látványos csapást mérni a portugál válogatott labdarúgóiban megtestesülő kapitalizmusra. Szegények, elfelejtették, hogy a vezérnek mindig igaza van, óriási pech, hogy mindezt az ország első, teljesen élőben közvetített mérkőzésén.

Ehhez képest nálunk a sikert abban mérik, hogy hány mérkőzésen maradunk három kapott gól alatt (rúgott gólokat jobb ha elfelejtjük egy időre, tekintve, hogy legfeljebb a saját kapunkra tudunk komolyan vehető veszélyt jelenteni). A játékosoknak, akiknek ezt mind köszönhetjük nem hogy büntetéstől nem kell tartaniuk, ellenben még jutalmat is osztogatunk. Sok milliárd forintért stadionokat, például. Minden más, még a "látványsportág"-társakat is leköröző TAO pénzeket. Pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve felhúzunk a semmiből, a semmi közepén egy első osztályú (haha, nem is értem hogy tudják ezt a szó kapcsolatot a magyar labdarúgással egy bejegyzésben említeni) futball csapatot, hozzá egy akkora stadiont, hogy budapesti lakásom erkélyéről látni (pedig az északkeletre néz).

Szóval valaki magyarázza már el, mi folyik itt. Átmegy rajtunk a román úthenger, a hollandok ellen jobb lett volna, ha ki sem megyünk a pályára. Ehhez képest megszámolatlanul ömlik a pénz ebbe a fekete lyukba. Ha arra a néhány ezer ultrára gondolok, akik még eljárnak magyar meccsre - perkopf a világ legdrágábban megvásárolt szavazatai lesznek ebből, Viktorom.

Színtiszta a facebookon, tessék csak tessék. Gólok helyett lájkok, de a névtelen adományoknak is örülünk. Jó hír, hogy a vecsési számlagyárunkból a pénzükért cserébe jó minőségű, adóügyi bizonylattal tudunk szolgálni.